A test

"Dehát ha tökéletesedés céljából jöttünk erre a Földre, hogyan hibázhatjuk el az életet? Nem kételkedhetünk-e a Teremtő bölcsességében, ha ilyen tévelygések történhetnek az élet útján? Hát ez is egyik hibánk, hogy a Teremtőt merőben érettünk élőnek tekintjük, mintha bizony az Istennek más gondja nem volna, csak hogy vezetgessen bennünket, mint hegymászókat az oláh! Hátha nem ő van miérettünk, hanem mi vagyunk őérette? A mi tévelygésünk oka bizonyára nem az Isten, hanem mink magunk. Dehát miért? Az embernek legnagyobb kincse a szabad akarat. Ezt a kincset bizonyára teljes mértékben kaptuk. Isten nem akart bennünket magához kötni egy hajszállal se. Isten nem akart rajtunk királykodni, nem kötött magához se törvényekkel, se rendeletekkel. Tiszta lelkek voltunk. De épp a szabad akarat gyönyöre az abszolút függetlenkedés kipróbálása ragadhatta el a mi pillangó szárnyainkat: oda repültünk, ahova akartunk. Eltávoztunk tőle. Talán istenek akartunk lenni. Talán új világot akartunk alkotni. Talán mink vagyunk azok a bukott angyalok, akikről minden népfaj, minden vallás tud. Eltávoztunk, elhomályosodtunk, mint a földbe került üveg. Erőink elfogyatkoztak, égi tulajdonságainkból nem maradt meg más, csak egy lángocska szeretet, a művészetekben nyilvánuló bágyadt teremtő-erő, a zene és Isten nevének homályos emlékezete. Isten teremtette-e ezt az anyagi világot, vagy hogy még a mi alkotásunk abból a nagy időből? Rege-e a paradicsom, vagy földi fogalmakra átalakult ősemlékezés? Rege-e a tiltott fa, a Mindentudás fája, vagy a nagy történetnek kis allegóriába való zsugorodása? Rege-e a Paradicsomból való távozás? Rege-e a bábeli széjjel zavarodás? Vagy mesébe vetített földi színes képe egy égi nagy forradalomnak? És ki volt Jézus, ez a csodás értelmű ember, aki egyszerre megjelent közöttünk és híreket hozott a csillagokon túlvaló világból; akinek szíve nem volt földi szív, akinek gondolkodása nem volt földi gondolkodás. Ki volt? honnan jött? miért jött? Mindezekre a kérdésekre megfelel ő maga. Hogy igaz-e a beszéde? négyen írták le a szenvedése történetét. Egyikök sem említi, hogy az állításait visszavonta, sem azt, hogy kegyelmet kért. Hazugságért még senki sem engedte magát kivégeztetni."