"Mindenkinek át kell érlelődnie a testiségen. A gyermek és ifjú nem is érzi magát soha másnak, mint testnek. Némelyik ember meg átéli az egész életet anélkül, hogy csak egy pillanatra is felocsúdna. De addig míg az ember nem a saját érzésében jut a lelki önmegismerésre, hiába is minden okosítás. A macskának hiába nyitod fel a szemét két napos korában: nem lát. De nyolcadnapra felnyílik a szeme magától, s akkor lát még a sötétben is. Meglett, művelt emberek vannak, akik hamisnak mondják az embernek égi honossági bizonyítványát, s egyszerű tanulatlan emberek vannak, akiknek fölösleges az ilyen bizonyítványt mutogatnunk: tudják, hogy hova valók. A sas látja a napot, nem kell neki csillagászati bizonyíték. Bányaféreg nem hisz ilyen fényt ha bárki állítja és bizonyítja is neki. Akinek jól fejlett füle vagyon, hallja a zenét. Akinek süket füle vagyon, hiába hegedül annak akár Kubelik is. Mégis nem haszontalan erről beszélni. Akik aranyat ásnak-keresnek, mindig szívesen hallgatják más aranyásók tapasztalatait. Akik már a jó úton vannak is, megerősíti inukat a mutatófa jelzése, ha egyez az irányukkal. Akik már az ajtónál tapogatódznak, nem kell annyira keresniök a kilincset. Az apa pedig legjobban beszélhet a gyermekeinek, mert a gyermek, ha nem is érti, bizalommal fogódzik az apa kezébe: bizonyos hogy ez a kéz hínárba nem vezeti."