Lelki ébredés

"Hibás és alacsonyrendű élet az is, amely merőben testi. Mert hogy az életünk célja csak húsápolás meg szaporítás, ez lehet életfelfogás Kőbányán, de ott sem az emberi házakban. Ha gépeknek elméjök volna, egyszerre tudnák, hogy nemcsak mozgásért és olaj-emésztésért készültek. Hát az ember vajjon megnyugodjék-e abban, hogy a létezése a mechanikai céloknál alábbvaló? Hiába: vannak ilyen húsgépek. Ezek valóban nem ismernek egyéb célt, mint az emésztést, tenyésztést, és azon anyagok gyűjtését, amelyek fenntartásukat biztosítják. Az ilyen emberekre aztán úgy hat egy-egy családi gyászeset, mintha ököllel sújtották volna őket homlokon. De hogyisne: a hús életét tartották az ember életének, s ime a hús odavan, tehát az életünk is odavan. De egy rejtelmes hang megszólal ekkor a szív belsejében: - Nem lehet, nem lehet, hogy az ember így elpusztuljon! A gyötrődő ember fölemeli ekkor a fejét és kiált: - Egy csöpp vizet! Lázár egy csöpp vizet! Dehát hiába adná Lázár az egy csöppet, csak fokozná vele a szomjúságot. A fát nem lehet öt perc alatt felnöveszteni, kivirágoztatni, meggyümölcsöztetni. A lelki magamegismerést, az Istenben való bizalmat se lehet egyszerre belenöveszteni az értelembe. De hogyan lehetne annak hite és megnyugvása, aki az égre csak akkor nézett, mikor a felhők állását vizsgálta. Az arcán csak az érdekelte, mikor a tükörbe nézett, hogy jól áll-e a haja? aki a természetben csak üdülést keres: aki a négy filkót ismeri, de a négy evangélistát nem, s aki az emberiség nagy gondolkodóit sohse kereste, sohse forgatta, de habozás nélkül leszamarazza. Ti fiaim ne éljetek ilyen testi életet, hanem lelkit. Mindent a léleknek! Testnek csak annyit, hogy ne kellemetlenkedjen."