"Nem is kell kertésznek lennünk, tudjuk, hogy a rózsamagból rózsa lesz, a dinnyemagból dinnye, csak a nekivaló föld megválasztása ad munkát. Hát a másvilágon az új testesülésre váró lelkek nem tudják-e a mi gyermekeink jövőjét megmondani, ha akarják? Akinek az a fok kell, hogy pappá legyen, nem fog testet ölteni oly családban, amelynek gyermekei üzletet örökölnek. És aki például henye életet élt, dolgos élet kell neki jövőre, hogy tökéletesedjen, nem fog beleszületni olyan családba, amelyben azt beszélgetik: No ha fiunk lesz, papnak neveljük. Aki gőgös volt, olyan helyet keres, amelyben rákényszerül az alázatosságra. Aki állatian alázatos volt, főhercegi családba száll. Aki civakodó volt, tűrésre, szenvedésre vállalkozik. Aki torkos volt, rongyokat ölt. Aki parázna volt, szüzességi fogadalmat fog tenni. Minden lélek megtalálja a fejlettségének és tulajdonságának megfelelő helyet és családot. Minden lélek megválasztja azt a földet, ahol a gyermekkori és ifjúkori hatásokból dúsan leveledződhet új fává. A hegymászás testi bolondságnak látszik. Pedig az életünk mindvégig hegymászás. Jézus ma is ott áll a hegyen. Jézus a tökéletesség. Mindenki megismerheti: mily fokán áll a tökéletességnek, akár maga, akár más. Minél jobban megérti Jézust, annál tökéletesebb. Kezdetben mindenki vak iránta. Egyszer csak világosodik a szemének. Egyszercsak bámul. Egyszercsak indul utána. Mind a hegy körül vagyunk. Valamennyiünknek fel kell jutnunk valamikor a hegyre."