Halál

"Temetnek. Sírva megy a nép a koporsó után. Sírva néz a gödörbe. Ne oda nézzetek, hanem fel az égre. Utálatos anyag a test. Csak addig szép és kedves, ameddig a fajfenntartó erő színes üveget tart a szemünk elé. Valójában nincs rajta semmi szeretnivaló. A lélek bizonyára örül, mikor megszabadult tőle, és bámul, hogy ezen sírnak az emberek, mint valami szerencsétlenségen. Milyen az ember, mikor már nincsen teste? Elménk gyengesége nem bírja másképp elképzelni, mint megintcsak olyanformának amilyen volt. Dehát mi szükségünk van nekünk a másvilágon lábra? A láb nem egyéb mint testet hordó szer. Kemény csont a közepe, hogy össze ne essen; szijjak és fonalak vannak a csonton, hogy hajolni és feszíteni tudjon. Mi szükségünk van erre az aetherben, ahol nincs por, és ahol nem cipelünk terhet. És mi szükségünk volna a kézre, erre a fogószerszámra? Mi szükségünk volna a gyomorra, erre a húsfejlesztő készülékre, mikor ott husunk nincsen. Mi szükségünk volna arra a két fényképező lencsére, amely a koponyánkba van illesztve, mikor szerek nélkül is láthatunk. Nincs szükségünk a test semmi részére. Formák nélkül nem tudjuk elképzelni magunkat. Az Istent is anyagi testbe szakállasan festjük. Az angyaloknak tollszárnyat adunk, amelynek hosszából az ornithologus ki tudja számítani: melyik hány kiló. Dehát a formák bizonyára mások az aetherben. A test a földi életnek megfelelő forma. Ha vízben kellene élnünk, más alakuak volnánk. Az állatok milliárd változata mutatja, hogy minden talaj és minden életmód más formát kíván. Emeld el a fejedet a kicsinyes üzleteidtől, és nézd meg: milyen csoda munka minden test a földön! A szúnyog teste nagyon különbözik az emberi testtől, de azért a szúnyog is tud járni, emészt és lélegzik. Nézd a rotifert. Csak egy lába van. Ha több lába volna, nem tudna vele mit csinálni. És a rotifer él, dolgozik, jár, emészt, lélegzik, lát, szaporít. Nézd a medúzát. Annak meg egy lába sincsen. S ha a lelked ma medúza testet öltene, azt mondanád: - Élek. Van mit ennem. Szeretek. Vannak gyermekeim. A tenger az igazi nekem való hely. Áldott a Teremtő. Hát ha így e földre bilincselt helyen is ennyiféle alakban látjuk az élet lehetőségét, mi szükségünk van arra, hogy a másvilágba fel akarjuk vinni ezt a nehéz, kényes és oda nem való testünket?"