"Csodálatos a szőlő kaccsa. Hogy terjeng, tapogatódzik mindenfelé! Hogy rátekeredik fűszálra, drótra, faágra! milyen csomókat köt! az esztelen szőlő! Még csodásabb az ampelopszisz, amely falakra mászik fel. Tapadó ujjacskái nőnek, s reátapadnak a legsimább falra is. Reá tapadnak oly erősen, hogy alig lehet leszakítani onnan. Hát a kobaea selyemszál-vékonyságú fogódzó szálai! Hogyan behatolnak minden hasadékba, minden kéregbe! Akár vékony, akár vastag, amibe kapaszkodnia kell, s akár gömbölyű, akár szögletes, a kobaea összeköti vele az életét. Ha az Isten az oktalan növénynek nem ok nélkül adta a fogódzó, ragaszkodó képességét, vajjon az emberi szívnek mindennél erősebb kacscsa, ujja, lánca és fonala ok nélkül köti-e az élőt az elköltözötthöz?"