"Érdekes tanulmány lehetne (Egy emberi életre méltó) ha a nemzetek legnagyobb íróban azt vizsgálnánk: melyik, mit szeretett az embertársaiban? Vegyük ki a magunk irodalomtörténetéből Jókait, Aranyt. A németekéből Gőtét. Az angolokéból: Sekszpirt, Dikkenszt. A franciákéból: Zolát. Az oroszokéból csak Dosztojevszkijt. Jókai vizsgálatából kijön a múlt század romantikus közepének a színpadi hőse, aki meglepetésekkel dolgozik, mindenből kivágja magát, szép, erős, okos, szerencsés, de ha kivesszük a színpadi lámpások világításából: báb. Arany vizsgálatából kijön egy iskolázott paraszt. Gőte Fausztja nagyeszű okoskodó udvari műveltségű ember. Zóla: különféle emberi ruhába öltöztetett csődör. Dosztojevszkij: hideg kígyószem, de mindig melegen vérző szív a szenvedők láttán. Az emberfestő író tehát legjobban a maga tükörképét szereti és festi legjobban, leggyakrabban, legtökéletesebben."