"Ha vén halottnak a sirgödör szélén mégegyszer megnyilhatna az ajka, valamennyi azt mondaná: - Bolondul éltem! Mert valamennyi ugy élt ezen a Földön, mintha ez volna az örökkévalóság helye, s ő az elején érezte magát a végtelen időnek, ugy robotolt, verejtékezett, gyüjtött, rendezkedett, hogy az elején tul aztán jól élhessen. S egyszercsak, maga se tudja hogyan: ott fekszik a sirnál. Tehát élt, de mégse élt. S erre nem eszmélkedett előbb. Ha visszanézhetnénk a temető kapujából, bizony sokan elmondhatnánk: életünk idáig való utja nem volt egyéb, csak nyugtalanság a nyugalomért."