"

Everyone was born with a dose of purity that was destined to be polluted by social contact, this crime against human solitude. We would even do the impossible not to dedicate ourselves to ourselves. Far from doom, our neighbor represents the temptation to fall. Not being able to keep our hands clean and our hearts uncorrupted, we soil ourselves with foreign sweats, and because we thirst for the disgusting and like the stench, we wallow in the mire of public outcry. When we dream of seas that have become holy water, it is too late to dip into them, our too deep corruption does not allow us to swim in them: our loneliness has been overwhelmed by the world; the traces left in us by others are indelible.

"Mindenki egy adag tisztasággal jött világra, amely eleve arra rendeltetett, hogy beszennyezze a társas érintkezés, e bűntény az emberi magány ellen. Hisz még a lehetetlent is megtennénk, nehogy önmagunknak szenteljük magunkat. Felebarátunk korántsem a végzetet, inkább a bukás kísértését képviseli. Nem tudva kezünket tisztának és szívünket romlatlannak megőrizni, idegen izzadságokkal mocskoljuk be magunkat, és mivel szomjazzuk az undorítót és kedveljük a bűzt, a közfelkiáltás sarában hempergünk. Amikor aztán szenteltvízzé vált tengerekről álmodoznánk, túl késő már beléjük mártózni, túlságosan elmélyült romlottságunk nem engedi, hogy ússzunk bennük: magányunkat végigdúlta a világ; mások belénk mart nyomai kitörölhetetlenek."