"

When I sometimes compared myself to others, I was often proud and conceited, but at the same time often depressed and humiliated. I have often considered myself a genius, often half-mad. I couldn't share in the joys and life of people my age, because of this I often blamed myself, I struggled with worries, as if I was hopelessly separated from them, as if life was closed to me.

"Ha néha-néha összehasonlítottam magam másokkal, gyakran voltam büszke és beképzelt, de ugyanakkor gyakran levert és megalázott. Gyakran tekintettem magamat zseninek, gyakran félőrültnek. Nem tudtam osztozni a velem egykorúak örömeiben és életében, emiatt gyakran vádoltam magamat, aggodalmak közt vergődtem, mintha reménytelenül el lennék tőlük választva, mintha az élet el lenne zárva előlem."