"

Oh youth! youth! You don't take anything for granted, as if all the treasures in the world were yours, even sorrow amuses you, even sadness suits you, you are confident and perky, you say this: only I live - look! And the days also run and disappear without a trace and without counting, and everything disappears in you, like wax in the sun, like snow... And perhaps the whole secret of your beauty lies not in the possibility of doing everything, but in the possibility of you think about all this action - in the fact that you throw such forces into the wind that you could not use for anything else anyway - in the fact that each of us seriously considers himself a spendthrift, and seriously believes that he has the right to say: Oh, how much I could do if I did not waste waste your time!

"Ó, ifjúság! ifjúság! Nem veszel a lelkedre semmit, mintha a világ minden kincse a tied volna, még a bánat is mulattat, még a szomorúság is jól áll neked, magabiztos és hetyke vagy, ezt mondod: csak én élek - nézzétek! S a napok is nyomtalanul és számlálatlanul futnak és tűnnek el, és minden eltűnik benned, mint a viasz a napon, mint a hó... S talán gyönyörűséged egész titka nem abban a lehetőségben rejlik, hogy mindent cselekszel, hanem abban a lehetőségben, hogy ezt a mindentcselekvést elgondolod - abban, hogy olyan erőket szórsz a szélbe, melyeket úgysem tudnál használni semmi másra - abban, hogy közülünk mindenki komolyan tékozlónak tartja magát, s komolyan hiszi, hogy joga van ezt mondani: Ó, mennyit tehettem volna, ha nem vesztegetem el az időt hiába!"