"

The rain thickened into a shimmering silvery curtain. The bushes were fragrant. The earth steamed heavily and gratefully. (...) The night only existed, it poured its rain from the stars, mysteriously and fruitfully besieged the rows of trees and groves of the stone city, millions of flowers opened their colorful pubes to receive them, branches awaited them with open arms, and the water pushed into the ground to there, mixed into black pulp, it will unite with the millions of roots that await it; the rain, the night, the nature, the growth, everything existed and whistled for destruction, death, evildoers, false saints, victory or defeat, they were all; like year after year, since forever, and on this night he could finally be a part of everything, the shell burst open, his limbs were stretched by life, the coveted and blessed life!

"Az eső csillogó, óezüst függönnyé sűrűsödött. A bokrok illatoztak. Erősen és hálásan párállott a föld. (...) Az éjszaka létezett csupán, az hullatta esőjét a csillagokból, titokzatosan és termékenyítően ostromolta a kőváros fasorait és ligeteit, virágok milliói tárták felé színpompás szemérmüket, hogy magukba fogadják, ágak várták kitárt karokkal, a víz pedig benyomult a földbe, hogy ott majd fekete péppé keveredve egyesüljön a rá váró gyökerek millióival; az eső, az éjszaka, a természet, a növekedés, minden-minden létezett, és fittyet hányt pusztulásnak, halálnak, gonosztevőknek, hamis szenteknek, győzelemnek vagy vereségnek, ők voltak csak; mint évről évre, mindöröktől fogva, és ezen az éjszakán végre részévé lehetett mindennek ő is, felpattant a burok, tagjait nyújtóztatta az élet, az áhított és áldott élet!"