1

"Tao, které lze postihnout slovy, není věčné a neměnné tao; jméno, které lze pojmenovat, není věčné a neměnné jméno. Bezejmenné je prapočátkem nebe a země. Pojmenované je matkou všeho stvoření. Proto ten, kdo zůstává bez žádosti, proniká k jádru této tajemnosti; kdo je naplněn žádostmi, postihuje jen vnější tvářnost věcí. To obojí - ač má rozličná jména - vyvěrá ze stejného prapůvodu. Stejnost - toť hlubina záhadnosti. Záhada všech záhad, brána veškeré tajemnosti."

"Weg Gottes (oder rechter Weg) ist eigenen Geistes, Wollens und Könnens Weg; es ist verkehrt, wenn durch Gesetz bestimmt wird, was rechter Weg sei. Rechte Sprache (oder rechtes Wort) ist eigenen Geistes, Wollens und Könnens Sprache; es ist verkehrt, wenn durch Gesetz bestimmt wird, was rechte Sprache sei. Frei waren die Sprachen im Anfang des Reiches; es durften behalten ihre Sprache die Mütter des zahlreichen (des eingeborenen) Volkes. (Die Alten sagten: "Wer Hüter im Geistigen sein will, mache offenbar seine Geistigkeit. Wer Hüter des Besitzes sein will, mache offenbar seine Selbstbeschränkung.")* Jene zwei Menschenarten hierzulande bildeten (jede für sich) eine Gemeinschaft, und ferner unterschieden sie sich durch ihre Sprache. Die Schwarzen waren eine Sprachgemeinschaft. Die Amtsträger der Schwarzen waren Schwarze."

"TAO can be talked about, but not the Eternal Tao. Names can be named, but not the Eternal Name. As the origin of heaven-and-earth, it is nameless: As "the Mother" of all things, it is nameable. So, as ever hidden, we should look at its inner essence: As always manifest, we should look at its outer aspects. These two flow from the same source, though differently named; And both are called mysteries. The Mystery of mysteries is the Door of all essence."

"El sentido que puede expresarse no es el Sentido eterno. El nombre que puede pronunciarse no es el nombre eterno. El “No-ser” es el comienzo de Cielo y Tierra, y el “Ser”, la Madre de los seres individuales. El camino del No-ser lleva a contemplar la maravillosa esencia, el del Ser, a contemplar los espacios limitados. Originalmente los dos son uno, su única diferencia radica en el nombre. La unidad de ambos se denomina misterio El enigma más profundo del misterio es la puerta por donde entran todas las maravillas."

"Une voie qui peut être tracée, n'est pas la voie éternelle: le Tao. Le nom qui peut être prononcé, n'est pas le nom éternel Sans nom, il est a l'origine du ciel et de la terre. Avec un nom, il est la Mère des dix mille êtres Ainsi, un Non-Dèsir éternel représente, son essence, et par un Désir éternel il manifeste une limite Ces deux états coexistent inséparables, et diffèrent seulement de nom. Pensés ensemble: mystère! le Mystère des mystères'. C'est la Porte de toutes les essences"

"Az örökkévaló Tao szavakban ki nem fejezhető. Minden elnevezés, mellyel az örökkévaló Taot illethetjük, fogyatékos. Ez a megnevezhetetlen Tao teremtője az égnek és a földnek. A látható természet külső megnyilatkozása a láthatatlan Taonak. Tao megismerésére csak a teljesen megtisztult lélek juthat. A szenvedélyek rabja csak a külső természetet láthatja. A láthatatlan Tao és a látható természet tulajdonképpen egyetlen egy fenséges élettenger. Csakhogy a Tao a kifürkészhetetlen ősök, a titokzatos szülőanya."

"Путь, о котором можно поведать, - не постоянный Путь. Имя, которое можно назвать, - не постоянное Имя. Где имени нет - там начало всех вещей, Где имя есть - там мать всех вещей. Посему, постоянно не имея желания, видишь его исток, А постоянно имея желание, видишь его исход. То и другое является совместно, Они имеют разные имена, но одинаково сказываются. В сокровенном есть еще сокровенность: Вот откуда исходит все утонченное."