"

It seems that it is the law and the command of nature that a person rushes selflessly towards his found life, happiness, and love. Yes, if we are not trembling with excitement. Because the one who comes out of a cruel series of misfortunes crushed and crushed, even in his happiness, he doubts, considers, is cautious. He fears that he will corrupt the one he loves with his curse. As if his fate is contagious. And he approaches joy only cautiously. The gate of paradise is revealed again. But before entering, he stops and watches.

"Úgy látszik, törvény és természet parancsa, hogy az ember önfeledten rohanjon megtalált élete, boldogsága, szerelme felé. Igen, ha nem reszketünk az izgalomtól. Mert az, aki meggyötörve és felőrölve kerül ki a csapások kegyetlen sorozatából, az még boldogságában is kétkedik, mérlegel, óvatos. Attól tart, vajon nem rontja-e meg átkával azt, akit szeret. Mintha sorsa fertőzne. S csak óvatosan közeledik az örömhöz. Újra feltárul a paradicsom kapuja. De mielőtt belépne, megáll és figyel."