"

We glimpse a star in the depths of infinite space. We gaze at its light. It's so far away. What can a distant star cause fear? It just moves overnight. A flickering light looms around him. Here, the thought-to-be-indifferent star wanders. It is not a star, but a comet, a terrible incendiary of the sky. The star comes, grows, shakes its crimson curls, grows monstrous, heads towards us. Oh horror, it's heading straight for you! The comet knows you, the comet wants you, the comet wants you. Terrible heavenly rush. Too much light coming your way, you go blind. Too much life, you die. You no longer want Jötté, which covers your sky with light. You don't need the depth of love. You hold your hand in front of your eyes, you retreat, you hide, you think you've escaped... You look up. The awesome star shines above you. But it's not a star anymore, it's a whole world. Unknown world. A glowing mass of lava. A gluttonous wonder of the depths. He fills the sky, there is no one there but him. It was an emerald in the infinity of the sky, it was a diamond from a distance, but it was dull up close. Its flame is roasting. Your fiery death consumes me with heavenly heat.

"Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyű gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tűzhalálod mennyei forrósággal emészt."