"

The moment when the woman no longer counts the springs, but the winters, and dully resents the time that spoils her beauty is embarrassing. Women, whom he feels are other fragrant flowers, prick him like thorns, and from their freshness he feels only the sting. It was as if her colors had been robbed from her, as if her own beauty was withering so that the others' could shine brighter.

"Kínos az a pillanat, amikor a nő már nem a tavaszokat, hanem a teleket számolja, és tompán neheztel az időre, amely feldúlja szépségét. A nők, akiket más illatos virágoknak érez, őt tövisként szúrják, és üdeségükből csak a szúrást érzi. Mintha tőle rabolták volna színűket, mintha saját szépsége azért hervadozna, hogy a többieké ragyogóbb legyen."