"

I felt everything, his whole being, a word, a movement significant, important, superhuman. My heart, like the dust of the road, swayed behind every step. I saw it like the moon on a summer evening, when everything is full of good smells, gentle shadows, white infinity; and all my physical and mental salvation lived in his name, I repeated that over and over, kissed that on my lips. Beyond that, I saw nothing, no one.

"Mindenét, egész mivoltát, egy szavát, egy mozdulatát jelentősnek, fontosnak, emberfelettinek éreztem. A szívem, mint az út pora, úgy lengett minden lépte mögött. Olyannak láttam, mint nyárestén a holdat, mikor minden csupa jó szag, szelíd árnyék, fehér végtelenség; s minden testi-lelki üdvöm benne élt a nevében, azt ismételgettem egyre, azt csókoltam az ajkamon. Azon túl nem láttam semmit, senkit."