"

Writing is a sublime thing, a person is no longer himself, yet he moves in a universe of his own making. Today, for example, on an autumn afternoon I rode through a forest under yellow leaves as man and woman, lover and beloved; and I was in the horses, the leaves, the wind, the words of my characters, even the red sun that forced their love-drunk eyes to close.

"Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette."