"

Grief (...) is like a rock on the ocean shore. When one falls asleep, the tide comes in and brings some relief. Yes, the dream is like the tide: it covers the rock of pain. But when a person wakes up, the tide recedes, and soon the rock appears again, surprised by the shells, an indisputable reality, and it will remain there forever, at least until God dislodges it.

"A bánat (...) olyan, mint egy szikla az óceán partján. Ha az ember elalszik, akkor beáll a dagály, és hoz némi enyhülést. Igen, az álom a dagályhoz hasonlít: elborítja a fájdalom szikláját. De ha az ember fölébred, a dagály visszahúzódik, és nemsokára ismét felbukkan a szikla, a kagylók lepte, elvitathatatlan valóság, és ott is marad örökre, legalábbis addig, amíg az Isten ki nem mozdítja a helyéről."