"

The human soul, especially the child's soul, is like a well: a deep, deep well full of sweet water. And if a thought is too unpleasant for someone, he locks it in a box and throws it deep into the well of his soul. He waits until he hears the splash... and the box disappears. In some ways at least - because it never really goes away. (...) Even the deepest well has a bottom where such boxes rest. The fact that they are not visible does not mean that they do not exist (...) these inclusions of evil and terror can start to rot in the depths, and over time they can poison even the cleanest water.

"Az emberi lélek, különösképp a gyermeki lélek, kúthoz hasonlatos: édes vízzel teli, mélységes mély kúthoz. S ha valamely gondolat túlságosan kellemetlen valaki számára, azt dobozba zárva lelke kútjának mélyébe veti. Vár, míg meghallja a csobbanást... s a doboz eltűnik. Bizonyos szempontból legalábbis - mert igazában nem tűnik el soha. (...) A legmélyebb kútnak is van feneke, ahol az efféle dobozok megpihennek. Hogy nem látszanak, még nem jelenti azt, hogy nem léteznek (...) a gonoszság, a rémület e zárványai rothadásnak indulhatnak a mélyben, s idővel a legtisztább vizet is megmérgezhetik."