"

The taller rolls easily to satisfy our mood, we only hit our teeth when it comes to purchasing something useful or necessary. We carelessly scatter the gold in the dancer's lap, but we delay the payment when the worker keeps a bill for us, the payment of which is waiting for a starving family. How many people wear a hundred-franc coat and wear a diamond button on their cane, who can dine on twenty-five sous! As if we could never buy the edges of vanity dearly enough!

"Kedvünk töltésére könnyen gurul a tallér, csak akkor verjük a fogunkhoz, mikor valami hasznos vagy szükséges beszerzésről van szó. A táncosnő ölébe gondtalanul szórjuk az aranyat, de húzzuk-halasztjuk a fizetést, mikor a munkás tart elibénk számlát, melynek kifizetését éhező család várja. Hány ember visel százfrankos kabátot és hord gyémántos gombot a botján, aki huszonöt souból megebédel! Mintha sohasem vásárolhatnánk meg eléggé drágán a hiúság élveit!"