"

The artist cannot bear any kind of reality, he looks away, looks back: his best conviction is that the true value of everything is the shadow-like residue he gets from color, form, sound, and thought, he believes that the more he refines, airs, and idealizes a thing or a people, they become more valuable: the less realistic something is, the more valuable it is. This is Platonism.

"A művész semmiféle valóságot nem tud elviselni, félrenéz, visszapillant: legjobb meggyőződése, hogy minden dolog igazi értéke az az árnyékszerű maradvány, amelyet színből, formából, hangból, gondolatból nyer, hisz abban, hogy minél inkább finomít, légiesít, eszményít egy dolgot vagy egy embert, ezek annál értékesebbek lesznek: minél kevésbé reális valami, annál értékesebb. Ez platonizmus."