"

Alone! How cold it is! And how sad it all is! It's over! What a great thought! He doesn't hope, he doesn't wait, he doesn't dream about it anymore with that hot flame in his heart that sometimes makes it so good to live on this disconsolate earth, which is like when the fire of joy lights up in the dark evening. He says goodbye to the lonely, excited nights, when he paced up and down in his room until dawn, and he thought, when he woke up, when he barely opened his eyes, his first thought was "I'll see you again soon in our little house".

"Egyedül! Milyen hideg van, csakugyan! És milyen szomorú minden! Vége! Micsoda iszonyú gondolat! Nem remél, nem vár, nem álmodozik róla többet azzal a forró lánggal a szívében, amitől néha olyan jó élni ezen a vigasztalan földön, ami olyan, mint mikor kigyúl az örömtűz a sötét estében. Elbúcsúzik a magányos, izgatott éjszakáktól, mikor hajnalig járt fel-alá a szobájában, és rágondolt, az ébredéstől, mikor alighogy kinyitotta a szemét, az volt az első gondolata, hogy "nemsokára viszontlátom a mi kis házunkban"."