"

What a boho the child is! And how sensitive his soul is to all changes! Their souls are like some delicate little machine, which is not suitable for hard work, but its wheels spin at every trifle. Their world is completely different from ours. Our great things are nothing to them, and what is nothing to us are great things to them. The child laughs at things that we don't even smile at, and cries at things that we don't even frown at. A drop of ink, a bug, a stumble, a foreign outfit: he laughs at it. And he cries when his pen is bent, when he's teased, when he's worried, when he's cold. Then, if something pleases him while he's crying, he smiles through his tears.

"Milyen bohó a gyermek! S micsoda érzékeny a lelke minden változás iránt! Az ő lelkük olyan, mint valami finom kis gép, amely erős munkára nem való, de minden csekélységre megperdülnek a kerekei. Nekik merőben más a világuk, mint a miénk. A mi nagy dolgaink nekik semmiségek, és amik nekünk semmiségek, azok nekik a nagy valamik. A gyermek kacag olyanokon, amiken mi nem is mosolygunk, és sír olyanokon, amiken mi a homlokunkat se ráncoljuk. Egy tintacsepp, egy cserebogár, egy botlás, idegen öltözet: nevet rajta. És sír, ha a tolla elgörbül, ha csúfolják, ha aggódik, ha fázik. Aztán ha sírás közben valami kellemesen hat rá - akkor a könnyein át mosolyog."