"

Nothing moved, only Time traveled on its timeless path to infinity, leaving minutes, days, and years behind. The trees grew again, the meadow blossomed, the forest hummed. The finch came back with his silver zither, the hundred shining windows of the village laughed, the people laughed on winter evenings when everything was covered with snow, the chimneys whistled peacefully, because the forest gave what it could give.

"Nem mozdult semmi, csak az Idő ballagott időtlen útján a végtelenségnek, maga mögött hagyva a perceket, napokat, éveket. Újra nőttek a fák, virágzott a rét, zsongott az erdő. Visszajött a pinty ezüstciterájával, nevetett a falu száz csillogó ablakszeme, nevettek az emberek a téli estéken, amikor mindent betakart a hó, békésen pipáltak a kémények, mert az erdő úgy is adott, amit adhatott."