"Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
Szemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.
Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: ,,Egy, kettő, három... nyolc, kilenc” aztán sajátmagára mutatott: ,,tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.
"
Audio Recordings
Author
Weöres SándorAll Translations
All Translations
"
I was travelling on a train, third class. A nun boarded with a lot of luggage: things for a new children's shelter.
He was not wearing anything remarkable to the eye, but his being was radiant: he was no longer affected by life on earth, which did not prevent him from being more active than those who want a hundred things from life.
I addressed her. Have you got all your luggage? She thought about it and started counting: "One, two, three... eight, nine" and then pointed to herself: "ten". For her, her own body was just luggage. This simple-minded, helpless, absent-minded little servant is more powerful than all the weapons on earth put together.
"
Vonaton utaztam, harmadosztályon. Felszállt egy apáca, rengeteg csomaggal: holmit vitt egy új gyermekmenhely berendezésére.
Szemre nem volt rajta semmi figyelemreméltó, de lénye tündökölt: őt már nem érintette a földi élet, ami nem gátolta abban, hogy jobban tevékenykedjék, mint akik az élettől százfélét akarnak.
Megszólítottam? Megvan-e minden csomagja? Elgondolkozott és számolni kezdett: ,,Egy, kettő, három... nyolc, kilenc” aztán sajátmagára mutatott: ,,tíz”. Őneki már csak poggyász volt a saját teste is. Ez az együgyű, tehetetlen, szórakozott kis szolgáló nagyobb hatalom, mint a föld minden fegyvere együttvéve.
"Audio Recordings
"
Călătoream cu trenul, la clasa a treia. O călugăriță a urcat cu o mulțime de bagaje: lucruri pentru un nou adăpost pentru copii.
La vedere, nu purta nimic remarcabil, dar ființa sa era radiantă: nu mai era afectată de viața pe pământ, ceea ce nu o împiedica să fie mai activă decât cei care vor o sută de lucruri de la viață.
Am întrebat-o. Aveți toate valizele? S-a gândit la asta și a început să numere: "Unu, doi, trei... opt, nouă", apoi a arătat spre sine: "zece". Pentru ea, propriul său corp era doar un bagaj. Acest mic servitor simplu la minte, neajutorat și distrat este mai puternic decât toate armele de pe pământ la un loc.