"

We can cry for many reasons. We melt from mental pain, sudden joy, lust, but sometimes even from intense love. We're starting to trickle. What is most sea-like in us flows from us, our salty tears - we drown ourselves. When I bathe in the sea, I remember that I am now swimming in God's "tears of joy"; he cried out this salty-bitter ocean when he realized how beautiful his creation was.

"Sok okból sírhatunk. Lelki fájdalomtól, hirtelen örömtől, a kéjérzettől, de néha még az intenzív szerelemtől is elolvadunk. Elkezdünk csurogni. Folyik belőlünk az, ami bennünk a legtengerszerűbb, a sós könnyünk - elbőgjük magunkat. Amikor a tengerben fürdök, eszembe jut, hogy én most Isten "öröm-könnyében" úszok; akkor sírta ki magából ezt a sós-keserű óceánt, amikor rádöbbent, hogy teremtése milyen gyönyörű."