"

When I forget about the harm and damage caused to me, like a ship forgets about the waves it leaves behind, or when our feet forget about the traces they leave in the dust... that is, we don't look for them, we let them go, we leave them behind, because we don't ours no longer: this is forgiveness. (...) Hatred, resentment, desire for revenge, anger are thrown away like an outgrown garment, and are no longer carried with them. Let it sink, disappear, sink into the darkness of eternal oblivion.

"Amikor a nekem okozott sérelmekről s ártalmakról úgy feledkezem meg, ahogy egy hajó megfeledkezik a maga mögött hagyott hullámokról, vagy a talpunk megfeledkezik a nyomokról, melyeket a porban hagy... vagyis nem nézünk utána, elbocsátjuk, elengedjük, magunk mögött hagyjuk, mert nem a miénk többé: ez a megbocsátás. (...) A gyűlöletet, a sértettséget, a bosszúvágyat, a haragot eldobja az ember, mint egy kinőtt ruhát, s nem hurcolja tovább magával. Hagyja elmerülni, eltűnni, az örök feledés homályába borulni."