"

We are all cathedrals, no doubt about it. But what about my spacious interior? Esther, the Zahir. It fills everything. He is the only meaning of my life, (...) and I understand why I faced the snow, the traffic jam, the icy highway: to remind me that I have to rebuild myself every day, and to - for the first time in my life - accept that there is a being, whom I love more than myself.

"Mindannyian katedrálisok vagyunk, ez kétségtelen. De mi van az én tágas, belső teremben? Esther, a Zahir. Mindent kitölt. Ő életem egyetlen értelme, (...) és megértem, miért szálltam szembe a hóval, a dugóval, a jeges országúttal: hogy eszembe jusson, hogy mindennap újjá kell építenem magam, és hogy - életemben először - elfogadjam, hogy van egy lény, akit önmagamnál is jobban szeretek."