"

Today, it is no longer possible to have a meaningful conversation in a hotel or restaurant during lunch or over a cup of tea, because our words are swallowed up by the music. I recently sat down to talk with an American professor in a New York hotel. But it didn't work out, we finally gave up. I have no objection to music in its place and time, but nowadays it almost haunts you. (...) But it's even worse if they play classics as background music, say Bach. Bach converses with God, and his music completely captivates you. But I could beat the one who plays Bach in a banal setting.

"Ma már nem lehet egy szállodában vagy egy étteremben értelmes beszélgetést folytatni ebéd közben vagy egy csésze tea mellett, mert szavainkat elnyeli a muzsika. Nemrégiben egy New York-i hotelben leültem beszélgetni egy amerikai professzorral. De sehogyan sem ment a dolog, végül föladtuk. Semmi kifogásom a zene ellen a maga helyén és idejében, manapság azonban szinte üldözi az embert. (...) Ámde még rosszabb, ha klasszikusokat játszanak háttérzene gyanánt, mondjuk Bachot. Bach Istennel társalkodik, s egészen magával ragad a muzsikája. De le tudnám ütni azt, aki Bachot szólaltat meg banális környezetben."