"

We love our children for a very simple reason: we gave birth to them, we see them as our second selves. Although we also have much nobler and more remarkable children: children of our soul, creatures of our spiritual nature, our knowledge, the nobler half of ourselves. They are truly ours: we are their father and birth mother in one person. We paid more for them, but they will bring more joy if our offspring are truly worthy. We have little to do with the merit of the children born of our bodies; little more than to bring them to life. But all their troubles and rewards are ours. They actually reflect - they don't.

"Gyermekeinket igen egyszerű okból sze­retjük: mi nemzettük őket, második énünket látjuk bennük. Bár vannak sokkal nemesebb és figyelemreméltóbb szülötteink is: lelkünk gyermekei, szellemi mivoltunk, tudásunk, énünk nemesebb felének teremtményei. Ezek a mieink igazán: apjuk és szülőanyjuk va­gyunk egy személyben. Drágábban fizettünk érettük, de több örömöt is hoznak majd, ha valóban érdemes ivadékaink. A testünkből fakadt gyermekek érdeméhez kevéske kö­zünk van; alig több, mint az életre hozásuk­hoz. De amazoknak minden baja és jutalma a miénk. Azok tükröznek valójában - nem emezek."