"Munkaköröd fáraszt, úgy érzed, máshol, más emberek között, másféle életfeltételek mellett igazibb erővel és megelégedéssel tudnál dolgozni. Az emberi együttélés kimerített, családod, kedvesed, barátaid terhedre vannak, s ösztökél a vágy, hogy új kapcsolatokat szerezzél. Lakásod minden zegét-zugát vakon ismered már, s reménykedsz, hogy az új, korszerűbb, kényelmesebb lakásban megtalálod tested kényelmét és lelked nyugalmát. Igen, a várost is untig ismered már, ahol születtél, nevelkedtél, férfivá serdültél. Igen, az országot is, mely hazád, megismerted, mint a bányász a tárnákat, ahol negyven, ötven éven át dolgozott; nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen ismered, minden veszélyével és mélységével. És hallottál idegen országokról, távoli világokról, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei. Kínoz a kétely, sürget és ösztökél a vágy, hogy elhagyjad munkahelyed, családod, kedveseid, városod, hazád, s erőszakos mozdulattal kiszakítsd magad mindabból, ami eddig életed környezete volt. A kísértés órájában vizsgáld meg tapasztalataid, értelmed, jellemed és a világi dolgok igaz természetének ismeretében vizsgáld e vágyakat. Új emberek nem adhatnak neked semmit, ami alapjában megváltoztatná a világhoz való viszonyodat; mert csak te adhatsz magadnak valami elhatározót és lényegeset. Hasonlóképpen az új munkahelyen is munkás maradsz, és rajtad múlik, milyen erővel teremtsz magadnak az új helyzetben megfelelő munkalehetőségeket. Minden rajtad múlik. Éppen így az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idővel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyűlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelző sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni mindig annyi is, mint nyomoréknak lenni. És az emberi törvények egyike parancsolja, hogy mindig, feltétlenül maradj hűséges hazádhoz, még akkor is, ha ez a haza zsarnoki módon, méltánytalanul bánik el gyermekeivel.
Mikor van hát jogod erőszakosan változtatni életed körülményein, keretein és helyzetein? Semmi esetre sem akkor, ha unalmad szűntét, vágyaid kielégülését, bosszúd betelését reméled az ilyen elhatározástól. Maradj, ahová az élet állított, végezd kötelességed és töltsd meg lelked az igazsággal; többet az új világban sem kaphatsz, a déli szigeteken sem. De ha úgy tapasztalod egy napon, hogy munkád, életed környezete és feltételei nem egyeznek jellemeddel – akkor és csak akkor szánd el magad a változásra. És tudjad, hogy te minden változáson belül ugyanaz maradsz.
"
Audio Recordings
Author
Márai SándorAll Translations
All Translations
"
Your job is tiring, you feel that you could work with greater strength and satisfaction elsewhere, with different people, under different living conditions. Human coexistence is exhausting, your family, loved ones, and friends are a burden, and you are driven by the desire to make new connections. You know every nook and cranny of your home blindly, and you hope to find comfort and peace of mind in your new, more modern, more comfortable home. Yes, you know the city where you were born, raised, and grew to manhood. Yes, you know the country that is your home, like a miner knows the mines where he has worked for forty or fifty years; you know it not only horizontally but vertically, with all its dangers and depths. And you have heard of foreign lands, of distant worlds, where conditions of human coexistence are fairer. You are tormented by doubts, urged and urged by the desire to leave your job, your family, your loved ones, your city, your country, and to tear yourself by violent movement from all that has been your life's environment. In the hour of temptation, examine your experience, your intellect, your character, and the true nature of worldly things in the light of these desires. New men cannot give you anything that will fundamentally change your attitude to the world; for only you can give yourself something decisive and substantial. Likewise, you remain a worker in a new workplace, and it is up to you to create for yourself the right job opportunities in the new situation. It's all up to you. Just so, in the new city, in the foreign country, where the conditions of human coexistence are more equitable, you will in time find the same human selfishness, greed, vanity, and malice that you found hateful in your homeland; for basic human nature does not change behind the barriers that mark the borders of countries. Moreover, you become a stranger; and to be a stranger is always to be a cripple. And it is one of the laws of man that you must always and unconditionally remain loyal to your country, even if that country treats its children in a tyrannical and unfair manner.
So when do you have the right to violently change the circumstances, framework, and situation of your life? In no case, if you hope for an end to your boredom, the satisfaction of your desires, the satisfaction of your revenge. Remain where life has placed you, do your duty, and fill your soul with truth; you can have no more in the new world, nor the southern Isles. But if one day you find that your work, the environment, and conditions of your life, are not in accord with your character - then and only then will you resolve to change. And know that you remain the same through all change.
""
Munkaköröd fáraszt, úgy érzed, máshol, más emberek között, másféle életfeltételek mellett igazibb erővel és megelégedéssel tudnál dolgozni. Az emberi együttélés kimerített, családod, kedvesed, barátaid terhedre vannak, s ösztökél a vágy, hogy új kapcsolatokat szerezzél. Lakásod minden zegét-zugát vakon ismered már, s reménykedsz, hogy az új, korszerűbb, kényelmesebb lakásban megtalálod tested kényelmét és lelked nyugalmát. Igen, a várost is untig ismered már, ahol születtél, nevelkedtél, férfivá serdültél. Igen, az országot is, mely hazád, megismerted, mint a bányász a tárnákat, ahol negyven, ötven éven át dolgozott; nemcsak vízszintesen, hanem függőlegesen ismered, minden veszélyével és mélységével. És hallottál idegen országokról, távoli világokról, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei. Kínoz a kétely, sürget és ösztökél a vágy, hogy elhagyjad munkahelyed, családod, kedveseid, városod, hazád, s erőszakos mozdulattal kiszakítsd magad mindabból, ami eddig életed környezete volt. A kísértés órájában vizsgáld meg tapasztalataid, értelmed, jellemed és a világi dolgok igaz természetének ismeretében vizsgáld e vágyakat. Új emberek nem adhatnak neked semmit, ami alapjában megváltoztatná a világhoz való viszonyodat; mert csak te adhatsz magadnak valami elhatározót és lényegeset. Hasonlóképpen az új munkahelyen is munkás maradsz, és rajtad múlik, milyen erővel teremtsz magadnak az új helyzetben megfelelő munkalehetőségeket. Minden rajtad múlik. Éppen így az új városban, az idegen országban, ahol méltányosabbak az emberi együttélés feltételei, megtalálod idővel ugyanazt az emberi önzést, kapzsiságot, hiúságot és rosszakaratot, ami hazádban gyűlöletesnek tetszett; mert az emberi alaptermészet nem változik meg az országhatárokat jelző sorompók mögött. S ezenfelül még idegen is leszel; s idegennek lenni mindig annyi is, mint nyomoréknak lenni. És az emberi törvények egyike parancsolja, hogy mindig, feltétlenül maradj hűséges hazádhoz, még akkor is, ha ez a haza zsarnoki módon, méltánytalanul bánik el gyermekeivel.
Mikor van hát jogod erőszakosan változtatni életed körülményein, keretein és helyzetein? Semmi esetre sem akkor, ha unalmad szűntét, vágyaid kielégülését, bosszúd betelését reméled az ilyen elhatározástól. Maradj, ahová az élet állított, végezd kötelességed és töltsd meg lelked az igazsággal; többet az új világban sem kaphatsz, a déli szigeteken sem. De ha úgy tapasztalod egy napon, hogy munkád, életed környezete és feltételei nem egyeznek jellemeddel – akkor és csak akkor szánd el magad a változásra. És tudjad, hogy te minden változáson belül ugyanaz maradsz.
"Audio Recordings
"
Munca ta este obositoare, simți că ai putea lucra cu mai multă putere și satisfacție în altă parte, cu alți oameni, în alte condiții de viață. Conviețuirea umană este obositoare, familia, cei dragi, prietenii sunt o povară, iar tu ești mânat de dorința de a face noi legături. Cunoști orbește fiecare colțișor al casei tale și speri să găsești confort și liniște sufletească în noua ta casă, mai modernă, mai confortabilă. Da, cunoașteți orașul în care v-ați născut, ați crescut și ați ajuns la maturitate. Da, cunoști țara care este casa ta, așa cum un miner cunoaște minele în care a lucrat timp de patruzeci sau cincizeci de ani; o cunoști nu numai pe orizontală, ci și pe verticală, cu toate pericolele și adâncimile ei. Și ați auzit de țări străine, de lumi îndepărtate, unde condițiile de coexistență umană sunt mai echitabile. Ești chinuit de îndoieli, îndemnat și îndemnat de dorința de a-ți părăsi locul de muncă, familia, cei dragi, orașul, țara și de a te smulge prin mișcare violentă din tot ceea ce a fost mediul vieții tale. În ceasul ispitei, examinează-ți experiența, intelectul, caracterul și adevărata natură a lucrurilor lumești în lumina acestor dorințe. Oamenii noi nu vă pot oferi nimic care să vă schimbe fundamental atitudinea față de lume; pentru că numai voi vă puteți oferi ceva decisiv și substanțial. La fel, rămâi un lucrător într-un nou loc de muncă și depinde de tine să îți creezi oportunitățile de muncă potrivite în noua situație. Totul depinde de tine. La fel, în noul oraș, în țara străină, unde condițiile de coexistență umană sunt mai echitabile, veți găsi în timp același egoism uman, aceeași lăcomie, vanitate și răutate pe care le-ați găsit odioase în țara dumneavoastră natală; deoarece natura umană de bază nu se schimbă în spatele barierelor care marchează granițele țărilor. Și, în plus, devii străin; și a fi străin înseamnă a fi întotdeauna un infirm. Și una dintre legile omului este că trebuie să rămâi întotdeauna și necondiționat loial țării tale, chiar dacă acea țară își tratează copiii într-un mod tiranic și nedrept.
Așadar, când aveți dreptul să schimbați prin violență circumstanțele, cadrul și situația vieții dumneavoastră? În niciun caz, dacă speri la sfârșitul plictiselii tale, la satisfacerea dorințelor tale, la satisfacerea răzbunării tale. Rămâneți acolo unde viața v-a plasat, faceți-vă datoria și umpleți-vă sufletul cu adevăr; nu puteți avea mai mult nici în lumea nouă, nici în insulele sudice. Dar dacă într-o zi vei constata că munca ta, mediul și condițiile vieții tale nu sunt în acord cu caracterul tău - atunci și numai atunci te vei hotărî să te schimbi. Și să știi că tu rămâi același prin toate schimbările.
"