"

It is easy to write off a man who lacks his feminine side. He deals exclusively with the external, surface world, and his head becomes a watchtower. He builds things, explains them, uses them, fixes them, regulates them, arranges them and plays with them - if he bothers to touch them at all. Because the inside of things is foreign to him. He is afraid of them. That is why the watchtower, in which reason and order keep watch, is constantly working overtime. For him, this is the only way to have a sense of security and importance. He is a prisoner of a partial truth, which is dangerous precisely because he believes it to be the whole truth. He is trapped in false masculinity. And this became the collective myth of the Western world. Mostly men are responsible for this, who hold the power, money, economy, church, army in their hands and control morals. What we call reality, on which we are almost completely dependent, is for the most part a fiction, a concoction of men who have never met their inner world. These men have never come to their senses, they know neither trust nor vulnerability; neither prayer nor poetry. For the most part, these men are not yet ready, even sick, along with the culture we inherited from them.

"Könnyen le lehet írni azt a férfit, akinek hiányzik a női oldala. Ő kizárólag a külső, felszíni világgal foglalkozik, a fejéből meg őrtorony lesz. Dolgokat épít, magyaráz, használ, javít, szabályoz, rendez és játszik velük - ha veszi a fáradtságot, hogy egyáltalán megérintse őket. Mert a dolgok belseje idegen az ő számára. Fél azoktól. Ezért túlórázik állandóan az őrtorony, amelyben az ész és a rend őrködik. Számára ez az egyetlen lehetőség arra, hogy meglegyen benne a biztonság és a fontosság érzése. Foglya egy részigazságnak, amely éppen azért veszélyes, mert ő az egész igazságnak tartja. A hamis férfiúság csapdájában ül. S éppen ez lett a nyugati világ kollektív mítosza. Többnyire férfiak felelősek ezért, akik a hatalmat, a pénzt, a gazdaságot, az egyházat, a hadsereget a kezükben tartják, és ellenőrzik a morált. Amit valóságnak nevezünk, amitől csaknem teljesen függünk, azt jórészt olyan férfiak fikciója, koholmánya, akik még sohasem találkoztak a belső világukkal. E férfiak még sosem tértek be önmagukba, nem ismerik sem a bizalmat, sem a sebezhetőséget; sem az imádságot, sem a költészetet. Ezek a férfiak jórészt még nem készek, sőt betegek, azzal a kultúrával együtt, amelyet örököltünk tőlük."