"<p>A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú.</p> <p>Úgy nézni a testek dolgát, mint egy ítéletet. Csak a gyöngédség emberi. A szenvedély embertelen és reménytelen.</p> <p>De az ítélet, mely minden elevent szenvedélyre ítélt, könyörtelen. Vágy és kielégülés között épül az eleven világ, oly embertelen akarattal, ahogy a fáraók építtették meztelen tömegekkel a piramisokat.</p> <p>Mit remélsz, szegény, meztelen rabszolga, mikor a kéj szöges ostora csattog a hátadon?</p> <p>Boldogságot? Kielégülést?</p> <p>A világ épületét építed, véred és ondód kötőanyagával, kényszermunkát végzel. Csak a tapintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség kegyetlen rabságának szomorú kényszerét.</p>"