"

I carved the cross above the lake and stuck it to the head of the grave. That there would be a trace of God even there, if he had already been there. Make a mark. For everyone to see: he was there and did this and that. The God. This huge black bear that wanders over the world in such a way that you can't tell when, where... but all of a sudden it steps over a person and the world becomes dark, blind and deaf. Ugly and smelly. Everywhere his trail leads. Well, I carved a cross in his wake, a birch cross, white, beautiful, straight, where he trampled me. Crippled like a bear to an ant.

"Megácsoltam a keresztet, ott fönt a tó fölött, és odaszúrtam a sír fejéhez. Hogy nyoma legyen az Istennek ott is, ha már arra járt. Nyoma legyen. Láthassa mindenki: ott járt, és ezt meg ezt csinálta. Az Isten. Ez a roppant nagy fekete medve, aki úgy kószál a világ fölött, hogy nem lehet tudni, mikor, hol... de egyszerre csak átlép az emberen, és a világ sötét lesz, vak és siket. Csúnya és dögszagú. Mindenütt, amerre a nyoma elkanyarog. Hát én keresztet ácsoltam a nyomára, nyírfa keresztet, fehéret, szépet, egyeneset, ott, ahol engem eltaposott. Nyomorékká, mint medve a hangyát."