"

He cried, he cried. And slowly everything got easier. Softer, sadder. As when the lightning of the storm subsides, the thunder subsides, and only the rain falls. It rains and rains, quietly and sadly, and it's no longer scary or terrible, it's just sadly gentle, and behind its gentleness, somewhere far away, consolation is starting to dawn.

"Sírt, sírt. És lassan minden könnyebb lett. Szelídebb, szomorúbb. Mint amikor a vihar villámai elpihennek, tovanyargal a dörgés, és csak az eső esik. Esik és esik, csöndesen és szomorúan, és már nem ijesztő és nem rettenetes, csak bánatosan szelíd, és a szelídsége mögött, valahol messze, már derengeni kezd a vigasztalás."