"

In the end we all leave, the sunshine is gone and we walk behind the stars on the tires of heaven, above towers, some still look back and want to see a fallen apple in the garden, or maybe a cradle by the door, under a red umbrella, but it's too late, let's come as we are the bells are ringing, we all walk differently behind the stars, on the empty circle, as many as we are finally together like this, we all leave.

"Végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain, tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy, hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk, ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán, ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk."