"

The great, truly fatal dramas of life begin so quietly that we are already up to our necks in the dramatic situation and still do not understand. Cancer, shame, failure, great disappointment don't start like in literature: one day we notice a pimple, or someone calls and speaks so peculiarly into the phone, we don't even really understand what they're saying, or the woman we love , turns his head once, amused. This is how it starts. No. This has already happened. Doom is silent. Only the accident roars, screeches and jingles.

"Az élet nagy, igazán végzetes drámái oly csendesen kezdődnek, hogy már nyakig benne ülünk a drámai helyzetben, s még mindig nem értjük. A rák, a szégyen, a bukás, a nagy csalódás nem úgy kezdődik, mint az irodalomban: egy napon észreveszünk egy pattanást, vagy telefonál valaki, s olyan különösen beszél a készülékbe, nem is értjük igazán a szavait, vagy a nő, akit szeretünk, egyszer elfordítja fejét, szórakozottan. Így kezdődik. Nem. Ilyenkor már meg is történt. A végzet csendes. Csak a baleset ordít, sivít és csilingel."