"

The young woman walked past me in the snow and smiled at me. I accepted the smile with thanks, took it with me, and took care of it for a while so that it wouldn't melt. It was a snowy smile and it slowly melted. In the end, only a little moisture was left of it in the soul; a tiny puddle, no bigger than a teardrop.

"A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp."