"

He took my hand and sat by my bed without saying a word. The touch of a human hand felt good. The pain subsided, and in the buzzing peace that greeted me, I calmly felt this human hand, which in the foreign world, in the misery that unexpectedly fell upon me, warned me without sentimentality that human compassion and help work even in the midst of all horrors. (...) That sad smile appeared on his face that I can't forget: as if he was smiling so sadly in his helplessness, as if he was admitting... that this is about the limit of his knowledge and willingness to help, this is all that a person can do for another person in the last need .

"Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért."