"

How many times in life have we heard this plea, this command, this desperate cry, as if it had been shouted from the gates of death, as if it had been lifted up to heaven from the pits of shame and destruction. "Love me!" As if someone, out of stinginess or with evil intent, refuses some kind of alms from a dying soul, as if we are really powerful, but we do not want to use our power, as if loving someone depends on some consideration or determination! "Love me!" As if a damned man were begging, "Save me!" As if a mortally wounded man were to cry out: "Help!" But since I want, I want to help... come on, a glass of water! Bring money! Come on, tenderness! Only you can give me the rest of what I need to love you.

"Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. "Szeress!" Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! "Szeress!" Mintha egy elkárhozott könyörögne: "Ments meg!" Mintha egy halálra sebzett kiáltozna: "Segítség!" De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze pénz! Nesze, gyöngédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod."