"

When we were children, on the first day of this month, we drew a Christmas tree with blue and green pencils, a Christmas tree with thirty-one branches. Every morning, with beating hearts, we marked, as it were, broke off a branch of this symbolic tree. This is how we approached the holiday. With this method, it was possible to increase the excitement of waiting to an almost unbearable level. Towards the middle of the month, as soon as the holiday was approaching, I was already constantly feverish, I misspoke in the evenings, and told my nanny about my desires with a cold stutter. What did I want? A steam train and a ticket puncher, a real theater, with boxes, actresses, limelight, and probably even critics and those dressmakers who show up at dress rehearsals and say bad things about the play. In addition, I wanted a Polish jacket, as well as India, America, Australia and Mars. All this, of course, in tissue paper, topped with angel hair. In any case, in my childhood I always wanted my universe, the life that was at the same time a bicycle, a trip to the Tatra Mountains, my mother playing the piano in the dark lounge, Wiener schnitzel, apple pie and victory over all my enemies.

"Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni. A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almás rétes és diadal összes ellenségeim fölött."