"

Now I meet him, who knows that I am coming just as I do, that he is waiting for me, him who sees the meaning of his every step in bringing him closer to me, him who looks searchingly into the eyes of every stranger: if it is me, if he gets on a train, he gets up thinking that I'll wait for him inside, he hears a name, feels that it's mine, a voice, and thinks it's me, him, I'll finally meet him there in the major, he lies under the trees and waits, while reading that the time hit him, when he sees him, he gets up and comes, he comes without asking, without saying a word, at that moment everything is solved. (...) I am quite calm. I don't have an iota of anxiety. For the first time in my life, I'm not afraid.

"Most találkozom vele, aki éppen úgy tudja, hogy jövök, mint én, hogy vár rám, vele, aki minden lépésének értelmét abban látja, hogy közelebb hozza hozzám, vele, aki minden idegen szemébe kutatva néz: hátha én vagyok, ha vonatba ül, azzal száll fel, hogy hátha várok rá bent, hall egy nevet, úgy érzi, hogy az enyém, hangot, s azt hiszi én vagyok, vele, végre találkozom ott a majorban, a fák alatt hever és vár, közben olvas, hogy az időt elüsse, mikor meglát, felkel és jön, kérdezés, szó nélkül jön, abban a pillanatban minden megoldódott. (...) Egészen nyugodt vagyok. Csepp szorongás sincs bennem. Először életemben nem félek."