"

Loneliness is hard. Looking out into the gray twilight in the morning in November, coming out onto the porch - and there is no one, no one. Gray fog settles on brown leaves on the mountainside. This feeling can only be cured with the strongest antidote. What is that? The knowledge that man can experience the greatest beauties of the world alone, and not in imagination, as satisfaction, but as the eternal one who is closest to everything. Man can live happily only in community, but God can only be in solitude.

"A magány nehéz. Novemberben kinézni reggel a szürke derengésbe, kijönni a tornácra -, és nincs senki, senki. A hegyoldalon barna levelekre szürke köd telepszik. Ezt az érzést csak a legerősebb ellenméreggel lehet gyógyítani. Mi az? A tudat, hogy az ember egyedül át tudja élni a világ legnagyobb szépségeit, éspedig nem képzeletben, elégtételként, hanem, mint az örök egy, aki a legközelebb áll a mindenséghez. Az ember csak közösségben élhet boldogan, de csak a magányban lehet Isten."