"

All relationships and events lead from somewhere to somewhere. You have to pay attention to this. Are we still on our way? Or are we just repeating ourselves? What does living together "bring out" of us? Good? Progress, serenity, freedom, ability to work? Bad? Nervousness, constriction, bad mood? The relationship changes, and so do we. Paths may diverge. If we permanently feel that we no longer have anything to do with each other, we can say goodbye without anger or hatred. However, we are often angry with the other person because they are not or have not become the way we imagined them to be. You can't help it, though, because we're not good enough at knowing people, and we asked for something that you can't give. It should be easy to leave, as the leaf comes off the tree. You are only allowed to go once and permanently. A tooth extraction is bad, but tolerable. But if they pulled a little on it every day - it would be unbearable. Two people are ruined in this kind of separation.

"Minden kapcsolat, történés valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta szétválásban tönkremegy két ember."