"

We experience the intensity of superhuman existence and the nothingness of our own existence in the blinding light of beauty. Similarly, we could say that some ultimate and eternal harmony is kindled in beauty, a harmony that has suddenly become aware of the misery of our own world and the painful impermanence of our existence.

"Az emberfeletti lét intenzitását és önnön létünk semmiségét éljük át a szépség vakító fényében. Hasonlóképpen azt is mondhatnánk, hogy valami végső és örök harmónia lobban fel a szépségben, harmónia, amely hirtelen rádöbbent saját világunk nyomorúságára és létünk fájó mulandóságára."