"

The music (...) almost offers itself to be seen as a symbol of human existence in an alien world. It rises from the nothingness of silence, and - after drawing its shining arcs and arabesques into the darkness of the universe - plunges back into nothingness, into silence. Resignedly or despairingly, with a sigh, loudly cheering or bitterly protesting.

"A zene (...) szinte kínálja magát arra, hogy egy idegen világbeli emberi lét szimbólumát lássuk benne. A csend nemlétéből emelkedik föl, és - miután belerajzolta fénylő íveit és arabeszkjeit az univerzum sötétségébe - visszamerül újra a nemlétbe, a csendbe. Rezignáltan vagy kétségbeesve, egy sóhajjal, hangosan ujjongva vagy keserűen protestálva."