"

Dying (...) is nothing but a balancing act of self-consciousness, sometimes filled and sometimes emptied by the alternating ebbs and flows of memory. The flood of memories swells up and then fades away, bringing back like so many seashells, the way it took in a moment before, the stored images, the humming triton horns of the sounds you once heard. It breaks to the surface, again flooding the dried seaweed of the heart with water, which invigorates all tender emotions. But the equinox is already making a final ebb, the heart is emptied, the tide and everything it carried turns to God.

"A haldoklás (...) nem egyéb, mint az emlékezet egymást váltó dagályai és apályai által hol feltöltött, hol kiürült öntudat mérlegjátéka. Az emlékek árja feltorlódik, majd elapad, megannyi kagylóként hozva vissza, ahogyan egy pillanattal előbb magával ragadta, az elraktározott képeket, a valaha hallott hangok zúgó tritonkürtjeit. Felszínre tör, ismét vízzel árasztja el a szív szárazra vetett tengerifüveit, amitől felpezsdül minden gyengéd érzelem. Ám a napéjegyenlőség már készítgeti végleges apályát, a szív kiürül, a vízár és mindaz, amit hordozott, megtér Istenhez."