"

Man is always alone and never alone. The memories are coming. The hum of a violin from the twilight - in some garden, on a hilltop above Budapest. The deep scent of chestnut trees. The wind. Dreams settle on one's shoulder like young owls, their eyes glistening in the semi-darkness. A twilight that stretches endlessly into the night.

"Az ember mindig egyedül van, és soha sincs egyedül. Jönnek az emlékek. Egy hegedű búgása a félhomályból - valami kertben, egy dombtetőn Budapest fölött. A gesztenyefák mély illata. A szél. Álmok, amint az ember vállára telepednek, mint fiatal baglyok, szemük felcsillan a félhomályban. Egy alkonyat, mely végtelenül elnyúlik az éjszakában."