"

The child of civilization, who is alienated from unbridled nature from birth, feels its greatness much more than the hardened son of nature, who is dependent on it from a tender age and lives with it in a disappointing, confidential relationship. Emez hardly knows the reverent respect with which he raises his eyebrows, and which fundamentally determines his emotional relationship with nature, feeding a constant religious tremor and timid excitement in his soul.

"A civilizáció gyermeke, aki születésétől fogva idegenül távol áll a fékezetlen természettől, sokkalta inkább érzi nagyságát, mint a természet edzett fia, aki zsenge korától fogva rá van utalva és kiábrándító, bizalmas viszonyban él vele. Emez aligha ismeri az áhítatos megilletődést, amellyel amaz szemöldökét felvonva elébe lép, s amely alapvetően meghatározza a természethez fűződő érzelmi viszonyát, állandó vallásos megrendülést, félénk izgalmat táplálva lelkében."